2011. 11. 01.

Búcsú a peronkapuktól

Volt már ilyen: 2010 októberében lejárt az akkori menetjegy-ellenőröket biztosító cég szerződése, majd egy meglehetősen kalandos közbeszerzési eljárás után novembertől folytatódott az ellenőrzési. A meglehetősen vitatható, jobbára csak pénznyelőként szolgáló ellenőrzési módszerről bátran mondhatjuk: minden hivatalos hírverés ellenére eredménytelen volt.

„Taxi? Taxi? Taxi? …” – ugye milyen ismerős mondatok? Ha a Keleti pályaudvarra érkezett valaki egy nemzetközi vonattal, nem nyithatta saját maga az ajtót, hiszen szinte a mozgó vonaton rángatták le a „TAXI” kitűzőt viselő emberek. Azok, akik jó eséllyel menetjeggyel sem rendelkeztek, mégis valahogy bejutottak a peronzár mögé. De ugyanez elmondható a hajléktalanokról, rendbontókról is… Pedig valószínűtlen, hogy jegyük lett volna.
Üresen álló peronzár a Keletiben 2010 októberében. Akkor csak átmeneti állapot volt, de akkor és azóta is az nem megy be a kapukon, aki nem akar...

A mezei utast, aki siet a buszhoz vagy éppen a vonathoz persze könnyű volt és még november 7-éig könnyű lesz vegzálni. Már ha éppen nem beszélgetnek egymással az ellenőrök. Ha pedig ilyenkor nem mutat nekik az ember jegyet (Miért tenné? Nem kérik, egymással beszélgetnek, nyilván nem ellenőriznek.), akkor a lehető legváltozatosabb káromkodásokat zúdították utána. De ha látszólag nézték is, akkor sem ellenőriztek látványosan. Ahogy a budapesti metróba, úgy a Keletibe is bárki bemehetett akár egy bécsi napijegyet vagy berlini hetijegyet lobogtatva. Mielőtt bárki kommentben tagadja, hogy márpedig ilyen nem lehetett, megnyugtatom: saját tapasztalatokról számolok be. Azzal, hogy mit mutat az utas, legtöbbször a kutya se foglalkozott. Igaz, az alapvető udvariassággal sem, mert a „Köszönöm!” a felmutatott bérletnek vagy jegynek a lehető legkevesebbszer hangzott el.
Az első hónapokban volt értelme a peronzárnak, hiszen jegyvizsgálók is dolgoztak a kapuknál, akiknél ha kellett, az „elfelejtett” vonatjegyet utólag is meg lehetett váltani. Ráadásul készségesek, udvariasak voltak...

...ellentétben a vasútőrökkel, akik ha éppen nem a vasút iránt érdeklődő, a szabályokat betartó utasokat piszkálták, élénk beszélgetést folytattak egymással

Vasutassztrájk idején persze az elsők, akik eltűntek, a peronkapuknál állók voltak. Információt egyébként se lehetett tőlük szerezni, általában egyébként is vállvonogatás volt a válasz...

Mindenesetre most vége a 2006. augusztus 24-én indított peronkapus ellenőrzéseknek. A MÁV Személyszállítási Üzletága a Nyugati pályaudvaron mutatta be az első „karámot”, ahogy hamarosan emlegették a kerítéseket. Akkor még jegyvizsgálók is segítették a munkát, adott esetben náluk vehette meg a „feledékeny” utas az előzőleg már leutazott útra szóló jegyet. Idővel persze ez is változott: a jegyvizsgálók eltűntek, maradtak a mindenféle szedett-vedett emberek és az udvariasság legelemibb szabályait sem ismerő vasútőrök.
A Nyugatiban az nem kerülte meg a peronzárat, aki nem akarta... Ezen a képen is jól látszik, hogy hol a kerítés vége. A peronnak s így az utasforgalmi területnek jóval arrébb van a határa...

A Nyugatiban szerzett állítólagos jó tapasztalatok nyomán előbb a Déliben, majd a Keletiben is kiépült a kerítés. Utóbbinál sikerült úgy elhelyezni a peronzárat, hogy a pályaudvari szolgáltatások egy részét sem lehetett normálisan elérni. Sőt, ha valaki gurulós bőröndjét nem akarta emelgetni a Kerepesi úti parkolóban várakozó rokonokhoz tartva és a vonata az 1-8. vágányok valamelyikére érkezett, háromszor is mutathatta a jegyét, mert rámpa csak az egykori érkezési oldalon van, ahol a bőrönd, babakocsi vagy éppen a kerekesszék gond nélkül ki-be járhat.
Ők kerültek, kerülnek évi 150 millió forintba

A hírek szerint a MÁV-START az évi 150 millió forintba kerülő peronzárat 2011. november 7-étől megszünteti. Helyette ötvennel több jegyvizsgáló dolgozik majd az elővárosi forgalomban, ahol a legtöbben utaznak jegy vagy bérlet nélkül.
A rendcsinálás – főleg a Keletiben – tehát elmaradt. A rendbontók, bérbeadó szállást vagy éppen bérautót reklámozó, tukmáló emberek maradnak; a csövesek maradnak; a kosz marad. Csak legalább máshova folyik el évi 150 millió forint a vasút állítólag üres kasszájából. De a kifejezetten nem hatékony peronzárra volt pénz...
Egy valamire viszont jó a peronzár kerítése: a fotósoknak szükség esetén állványnak kiváló. Így készült a 2010. október 2-án Bécsből Budapestre érkezett Dacia nemzetközi gyorsvonatról is ez a felvétel
(a szerző felvételei)

Halász Péter

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.